Idei ösztöndíjas-lelkipásztorunk bemutatkozó levelét ajánljuk a Gyülekezet figyelmébe:

Kedves Gyülekezet,

A nevem Bálint Szilárd; Hamarosan átlépek a 24. életévembe, és néhány hónappal ezelőtt fejeztem be az 5. évet a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet áldásával. Szülőfalumból, Varsolcról érkezek Genfbe. Varsolc egy káprázatos falu a hepehupás vén Szilágy szívében. Családom hét generációra visszavezetve itt élt, itt is házasodott, és adta át a következő nemzedékeknek a földművelésről megszerzett tudását és tapasztalatát. Családomban én vagyok az első, aki a lelkészi pályát választotta, bár a fáma szerint dédapám annak idején a fonóházban egyszer olyan jól utánozta a tiszteletest, hogy nagy elismerést vívott ki magának a mulató fiatalság között, amikor nevetés nélkül temette el egyik társukat. Azt, ami engem inspirált, vagy vezetett, máig sem tudom megnevezni. Készültem már orvosnak, és bejártam egy rövid költői pályakezdést is. Az évek alatt azonban minden más irányba mutatkozó érdeklődésem elmaradozott, manapság tehetségem és szorgalmam a majdani szolgálati készségeim gyarapítására használom.
Prof. Visky Béla, az önök Gyülekezetében egykor szolgáló fiatal, aki most engem tanít, szólt erről a lehetőségről, én pedig az első percben igent mondtam rá. Rendkívül hálás voltam a nyár folyamán, amikor csak időm akadt a francia nyelvben elmélyülni, és izgatottsággal gondoltam az előttem álló egy évre. Kicsit porosodó orgonajátékomat is előveszem a gyülekezet megörvendeztetésére, énekeink kíséretéhez. Nagy szeretettel ajánlom fel kedvenc tantárgyam és szabadidőmben leginkább kutatott és tanult témám gyümölcsét, a lelkigondozói beszélgetést. Igyekszem, amennyire igény lenne rá meglátogatni a Gyülekezet tagjait. Szeretnék kapcsolatba lépni a Gyülekezet fiatal tagjaival, beszélgetni velük, ha lehetségessé válik, ifit tartani. A gyülekezet életében való aktív részvételemet kínálom, hogy egy emberközeli kapcsolat alakulhasson ki közöttünk, amennyire a kimért közös időnk engedi.

Tisztelettel,
Bálint Szilárd