Sok telefonálás, készülődés, fogadás, szervezésbeli kérdések, emberek meghívása, szorgos segítségek elfogadása jellemezte a májusi hónapot a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezetben. Na nem azért, mintha más hónapokban ne lenne szervezett a gyülekezeti élet, de az I. Genfi Magyar Napok forgataga minket is érintett, hiszen a második nap tetőpontjának helyszíne a számunkra oly kedves R. Jean Senebier 8. alatt található nagyterem volt.
Az előadást még februárban terveztük el közösen a Genfi Magyar Katolikus Misszió vezetőségével. Szerettünk volna közös/ökumenikus alkalmaink számát bővíteni, hisz megannyi tagunk férje vagy felesége egyik vagy másik közösséghez tartozik, s nem mellesleg jól is érzi magát a két közösség egy éterben, sőt szeretnek együtt lenni.
2024. május 25., este hét óra vörössel bejegyzett dátumként lett beírva a naptárba, volt akinél úgy, hogy „jön Petőfi”… Utólag elmondható, hogy valóban eljött a költő Laczkó Vass Róbert és Székely Norbert által megzenésített és elmondott költeményeiben. A két előadóművész Petőfi estje immáron meghaladta hetvenedik előadását, s Genfben sem maradt nézők nélkül. Fáradalmaimat felülmúlta a jelentkezők száma, ugyanis a Senebier termét maximum 21-en töltöttük meg eddigi ittlétem alatt, míg a Petőfi-live-ra 52 szék telt meg, az apró gyerektől a dédnagyapáig minden korosztályból, és mindkét nemből szép számmal voltak érdeklődők. S ezen ötven ember ajkáról együtt hangzott: a magyarok Istenére esküszünk…; az Egész úton hazafelé…; a Föltámadott a tenger és megannyi emlékezetes Petőfi költemény.
Az előadás során Petőfi verseiből személyiségek, élethelyzetek és érzések elevenedtek meg, Laczkó Vass Róbert és Székely Norbert művész urak játékában. Arany Lacit a nézők soraiban lelte meg a mi „Sándorunk” (Laczkó művész úr); Az egy estém otthon… és a Füstbe ment terv dalolt soraiban édesanyák és édesapák szemei teltek meg emlékekkel és érzésekkel; a Nemzeti dal refrénjét minden alkalommal együttes felkiáltással szavalta a Senebier nagyterme, s még az a bizonyos bokor is reszketni kezdett a költő és bájos „mátkája” románcát látva.
Az előadás után egy jól sikerült, hangulatos és barátságos, ismerkedéssel és mély beszélgetésekkel teli estét töltöttünk el. Meggyőződésem, hogy közel sem lett volna ennyire gördülékeny és zavartalan a szeretetvendégség, ha a mindig aktív és segítőkész tagjaink nem vállaltak volna oroszlánrészt a lebonyolításában. Illesse őket hála és köszönet minden rendezésért, bevásárlásért, pakolásért, mosolyért, felszolgálásért és eltakarításért!
Az este folyamán sokak számára hallatszott el a hála szava, de egyvalakit mégsem felejthetünk el, ez pedig a kegyelmes Isten, aki engedte megérni, átélni és benne lenni ezekben a pillanatokban. Megáldotta alkalmunkat, s összekötött minket, Helvécia vidékére elkerült magyar testvéreket. Legyen az Úrnak ezért hála és dicsőség mindenkor!
