Bemutatkozás

A bemutatkozás soha nem volt könnyű feladat számomra, hiszen ez a műfaj nagyon sok kérdést vet fel bennem. Mi az, amit én fontosnak találok, és az valóban fontosnak bizonyul-e azok számára is, akik ezeket a sorokat olvassák? Igyekszem hát néhány mozzanatot megragadni életrajzomból, és a kedves olvasóra bízom, hogy miként ítéli meg ezek jelentőségét.

Barticel-Kiss Eszter Orsolya vagyok- ezen a ponton pedig rögtön meg kell jegyeznem, hogy jelentkezésem pillanatában még leánykori nevem, Veress Eszter Orsolya néven hallhattak rólam. Maroshévízen születtem 1997. május 9-én. Városunk egy kellemes kis hegyvidéki település Székelyföld határán, amely különleges helyet foglal el a szívemben. Édesanyám, Veress Edit, tanárnő, angolt és vallást tanít a helyi magyar iskolában. Édesapám, Veress Csaba Attila topográfus-mérnök. Egy húgom van, Zsófi, aki tizenegy éves. Valóban, nagy a korkülönbség köztünk, de mindig nagyon vágytam testvérre, és minden nap áldásként élem meg, hogy ő az én kistestvérem. 2015-ben, miután leérettségiztem, felvételt nyertem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet első évfolyamára, amelynek mára már végzős diákja vagyok.

A nevem megváltozása együtt járt azzal az örömteli döntéssel, hogy az elmúlt napokban párommal örök hűséget fogadtunk egymásnak, így mára már, bemutatkozásom rendjén Barticel-Kiss Benjámin feleségének mondhatom magam. Férjem szintén teológiai hallgató, 5. évet végzett, szintén a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet diákjaként. Ketten érkezünk tehát Genfbe, és mindketten nagy szeretettel végezzük majd azt a szolgálatot, amellyel Isten megbízott, és amelyre gyülekezetükben lehetőséget kapunk. Talán arról is szót ejthetnék, hogy mi az, amivel szívesen foglalkozom. Teológiai tanulmányaim alatt rájöttem arra, hogy nagyon szeretek a tudományos munka területén egyháztörténettel foglalkozni, mindig fontos volt számomra a történelem, a neveltetésem részévé vált. Nagyszüleim, szüleim, és különösen édesapám már gyermekkoromban felhívta a figyelmem a történelem szépségére, meghatározó voltára és ismeretének fontosságára, így ez nem is volt kérdés számomra. A Teológián viszont rájöttem arra, hogy különösen ennek egyházi ágazata az a terület, amellyel a jövőben is szívesen foglalkoznék.

Amikor lehetőségem adódik rá, az irodalom iránti szenvedélyem kibontakozása is helyet kap az életemben: mindig van nálam egy könyv, amit éppen olvasok, és egy másik, ami a következő lesz a sorban. A magyar kultúra és hagyományőrzés szintén fontos számomra.

Noha későn fogalmazódott meg bennem, hogy lelkészként szeretnék szolgálni – líceumi éveim alatt -, már vallásórásként, később pedig ifisként aktívan részt vettem a gyülekezeti életben, és igyekeztem szolgálni, ahogyan éppen tudtam: egy rövid verssel, majd hosszabbal; énekkel és a gyülekezeti rendezvényeken való részvétellel. Igyekszem ifjúkori lelkesedésemet, majd az évek elteltével a teológiai tanulmányaim révén gyarapodó ismereteimet a lelkipásztori munka minél pontosabb végzése által kamatoztatni.

Nagyon hálásak vagyunk elsősorban Istennek azért, hogy az elkövetkező évben megismerkedhetünk gyülekezetük tagjaival, kicsikkel és nagyokkal egyaránt, és köszönjük Önöknek, hogy ennek lehetőségét megteremtették. Bízunk abban, hogy gyümölcsöző és áldásos lesz az az év, amelyet együtt tölthetünk, és épülhetünk egymás szolgálata által!

A mihamarabbi találkozás reményében:

Barticel-Kiss Eszter Orsolya