Folyó év november 11-én a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet különleges vendéget fogadhatott közösségébe Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkipásztor személyében.

A lelkész a magyar népi és egyházi műveltség berkeibe kalauzolta el a résztvevőket, pontosabban a magyar Szent korona történetéről tartott bemutatót számunkra. Bátran mondhatjuk, hogy a komoly téma és az előadó megkapó stílusa valóban megragadták a figyelmünket. Úgy gondolom, ritka manapság az, hogy egy közönség több, mint másfél órán keresztül teljes figyelemmel és érdeklődéssel kísérjen egy előadást. Ez viszont nem meglepő, hiszen olyan, sok helyen már-már elfeledett vagy csak egészen halványan emlékezetben tartott egyházművészeti kincsekről esett szó, amelyekről valóban érdemes beszélni, érdemes azokat újra felfedezni és közelebbről megismerni. A magyar népi és egyházművészet, valamint a magyar Szent korona olyan bibliai üzeneteit közvetítette számunkra az előadó, amelyek noha a középkor világképének rendszerébe illeszkednek, jelentésük és jelentőségük a mai napig érvényes a keresztény világ számára. Véleményem szerint ezek az üzenetek azok, amelyek mindannyiunk örökségévé teszik a magyar Szent koronát, akik magyar keresztényeknek valljuk magunkat. Ennek a fontos kapocsnak a bemutatásáért pedig hálával tartozunk Kincses Kálmán lelkipásztor testvérünknek, és köszönjük a közöttünk végzett mindennemű szolgálatát.

Reméljük, hogy még lesz alkalmunk találkozni a genfi magyarok, magyar protestánsok közösségében. Isten áldását kívánjuk életére és szolgálatára!

Kedves Genfi Magyarok! Tisztelt Protestáns Gyülekezet!

Bancea Mátyás-Dánielnek hívnak, és örömömre szolgál, hogy a 2022-2023-as évben lelkészként szolgálhatok a genfi magyar protestáns gyülekezetben. 22 éves vagyok, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet negyedik évet végzett hallgatója. A háromszéki Sepsiszentgyörgyről származom, édesanyám szintén szentgyörgyi származású, magyar nyelvet és irodalmat tanít egy helyi líceumban, édesapám komandói származású, jelenleg Sepsiszentgyörgy negyedik (legfiatalabb) református gyülekezetében, a Gyöngyvirág utcai gyülekezetben végzi lelkészi szolgálatát. Bátran mondhatom tehát, hogy a szolgálat iránt való elkötelezettségemet egészen apró koromtól megelőzte egyfajta felkészülés, formálódás a lelkészcsalád és a lelkészi közösségek sajátos légkörében. Ugyanakkor, a rengeteg támogatás és segítség ellenére, amit a családomtól és a gyülekezettől kaptam (és kapok a mai napig), büszkeséggel tölt el, hogy bármiféle külső nyomás nélkül, természetes módon irányultam a lelkészi szolgálat felé.

A hagyományőrzés is egészen közel áll a szívemhez, számtalan tábor résztvevője és alkalmanként szervező tagja is lehettem, amely a magyar nemzeti identitás, vagy a népi mesterségek témakörében és népszerűsítésében játszott szerepet Erdélyben és az Anyaországban egyaránt. Mindezek közül talán a kézművesség áll a legközelebb a szívemhez. A közeli családunkban már gyerekként is természetes volt a találkozás a különböző kézműves mesterségekkel, ahol nagybátyám fából készített hangszereket és gyermekjátékokat, nagynéném és édesanyám pedig nemezeléssel foglalkoztak (és teszik ezt a mai napig). Így mi is a bátyámmal, Gáborral (aki 25 éves, jelenleg mesterképzéses hallgató a Debreceni Egyetemen) amatőr szinten a mai napig hódolunk valamelyik kézműves mesterségnek. Jómagam 16 éves korom óta érdeklődöm a díszműkovácsolás iránt, amelynek fortélyait azóta illyefalvi és olaszteleki mesterek mellett igyekszem elsajátítani, amikor csak lehetőségem adódik rá, de nem vetem meg a faragás és a bőrművesség alapjait sem.

A magyar nyelv ápolása és helyes használata is fontos számomra, líceumi éveim alatt több helyesírással és szép beszéddel foglalkozó tábor és verseny résztvevője voltam. 2018-ban a Sátoraljaújhelyen megrendezett Édes Anyanyelvünk verseny országos szakaszán elnyertem a város plakettjét. 

Már jóformán három éve készülődöm a  gyülekezetbe, elsősorban Visky Béla professzor úrnak tartozom hálával, amiért tájékoztatott erről a rendkívüli lehetőségről. Szívből remélem, hogy mindaz, amit nyújtani tudok, gazdagítani fogja majd a gyülekezet életét. Én pedig egészen biztos vagyok benne, hogy a genfi gyülekezet közösségében temérdek áldás és élmény vár rám az elkövetkezendő tíz hónapban. Már alig várom a találkozást!

Békesség Istentől!