Tóth Cseperke ösztöndíjas lelkészünk részt vett az alábbi cikkben leírt Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének svájci közgyűlésén.

2015. október 01., csütörtök – Jakus Ágnes

Szövetség a szórványban

Lelkészutánpótlásról, misszióról, önfenntartásról és a menekültkérdésről is szó esett a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének svájci közgyűlésén. Az elmúlt hétvégén rendezett találkozón nyelvi-kulturális-felekezeti sokszínűségben élő, magyar identitásukat őrizni kívánó és a lelki élet biztosításáért tenni akaró magyar hívekkel találkoztunk.

A svájci Alpok szívében fekvő Beatenberg teológiai tanulmányi központja adott otthont a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége éves találkozójának az elmúlt hétvégén.

A szövetség 2000-ben alakult a korábban többnyire a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálathoz tartozó gyülekezetekből, valamint a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségét alkotó lelkipásztorokból. A társulás jelenleg mintegy tizenöt gyülekezeti körzetet foglal magába Nyugat-Európa-szerte. 

Elnöke Molnár-Veress Pál, a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közössége, valamint a finn- és észtországi protestáns magyar gyülekezetek lelkipásztora. Mint mondta, a szövetséghez tartozó gyülekezetek legkevesebb tíz-húszezer magyart érnek el a Nyugat-Európában tartózkodó több százezerből. A szórványmagyarság nyelvének, kultúrájának megőrzésében ezek a gyülekezetek valódi bázist jelentenek, szolgálatuk pedig gyakran összefonódik a helyi magyar egyesületek közösségszervező munkájával. Nem ritka, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Programban részt vevő, a diaszpórában élő magyarság identitásának megőrzése érdekében kulturális-oktatási-közösségszervezési feladatokat ellátó ösztöndíjasok a magyar gyülekezeteknek is hajtóerői.

Lélek és kultúra
„Nyugat-Európában ötven olyan város van, ahol hangzik magyar nyelvű igehirdetés, ezen kívül további mintegy húsz gyülekezetről tudunk, ahol csak alkalomszerűen tartanak istentiszteleteket. A szövetség honlapján nyilvántartjuk a gyülekezeteket, állandó információcsere zajlik közöttünk” – számolt be portálunknak Molnár-Veress Pál. Az elnök hozzátette: noha a szövetség azért kapta a protestáns nevet, mert református és evangélikus közösségeket tömörít magába, ez nem jelenti azt, hogy bármely gyülekezetnek vagy lelkésznek fel kellene adnia a felekezeti identitását. Ugyanakkor a szórványmagyarság különleges helyzetéből adódóan az egyes gyülekezetek tagjai között református, evangélikus, sőt, olykor katolikus híveket is találni. Erős vágy él ugyanis bennük a lelki közösség megélésére éppúgy, mint a nemzeti hagyományok ápolására az idegen nyelvi-kulturális közegben. Ki ezt, ki azt hiányolja más közösségekben, ezért alakulnak ki vegyes összetételű, ám valamelyik protestáns történelmi felekezet hagyományaira épülő gyülekezetek.

Vitás kérdésekben segítenek
Idén Ausztria, Észtország, Finnország, Svájc, Svédország, valamint a szövetség legnépesebb tagságát adó Németország württembergi, észak-rajna-vesztfáliai és észak-németországi gyülekezeti körzeteinek képviselői találkoztak. Az evangélikus, illetve református lelkészek és presbiterek beszámoltak a közösségeikben folyó szolgálatról, megosztották tapasztalataikat, a vitás kérdésekben pedig igyekeztek támaszt nyújtani egymásnak meglátásaikkal. A nyugat-európai szórvány különleges helyzete abból is adódik, hogy a müncheni gyülekezet kivételével egyiknek sincs képviseleti joga a befogadó ország zsinatán való részvételhez. Igen gyakran kérdéses a finanszírozásuk, részben azért, mert számos probléma fakad a hovatartozásuk jogi kereteinek tisztázatlanságából is. Az összetartozás erősítése mellett a szövetség közgyűlésein a felvetődő problémákról is tárgyalnak – ha felhatalmazásuk nincs is megoldani azokat. 

Változások Svájcban
A szövetség idei találkozójának egyik fő témája a svájci gyülekezetek helyzetének kiértékelése volt. A Svájci Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége a napokban búcsúzott hat éven át köztük szolgáló állandó lelkészétől, Kókai Csabától. A közgyűlésen elhangzott: Svájcban mindenkori nehézséget jelent, hogy a gyülekezetek vezetésébe a lelkipásztornak nincsen beleszólása, az utóbbi időben pedig finanszírozási gondok jelentkeztek. Tavaly elapadtak a svájci magyar gyülekezetek költségvetésének kétharmadát kitevő állami támogatások, ezért a lelkipásztor szerződésének lejártával a lelkészi állás is megszűnt. A lelkigondozói szolgálat ennek ellenére folytatódik: annyi magyar lelkész él ugyanis Svájcban, hogy ha a gyülekezetek összeadják a szolgálathoz szükséges háttértámogatást, talán mind az öt, szóban forgó gyülekezetben folytatódhatnak a magyar nyelvű istentiszteletek. Érdekesség, hogy a folyamat egyik kiváltó oka az, hogy ötszáz év óta először a lelkipásztorok állami alkalmazásból egyháziba kerülnek át.

Hatalmas körzetek
A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének egy országon belüli legnagyobb közösségét a németországi magyarok alkotják. Ennek az az oka, hogy már 1956-ban sok magyar disszidált Nyugatra, még többen vándoroltak ki Németországba a nyolcvanas évek végén, az utóbbi években pedig a vendégmunkások új hulláma érte el a magyar gyülekezeteket, akik szeretnék minél több honfitársuknak továbbadni az evangéliumot.

A beatenbergi találkozón a tíz gyülekezeti körzetet magába foglaló Németországi Protestáns Magyar Gyülekezetek Szövetsége is megtartotta elnökségi ülését. A szövetség elnöke, Varga Pál ulmi lelkipásztor portálunk mikrofonja előtt elmondta:
„Ezek a gyülekezetek hosszú ideig komoly anyagi gondokkal küszködtek, nem tudtak lelkészt alkalmazni, olykor egy-egy ösztöndíjas tartott istentiszteletet, így nehéz volt a rendszeres lelkigondozói munkát végezni területükön. A német szövetség ezért azt a célt tűzte ki magának, hogy minden taggyülekezetben legyen lelkész, aki rendszeresen tart istentiszteleteket és látogatja a gyülekezeti tagokat. Az ehhez szükséges anyagiakat a befogadó német egyháztól kaptuk meg, ami nem kis összeg: százezer euró egy évre. A mi feladatunk, hogy ezt a pénzt igazságosan osszuk el, figyelembe véve, hol mennyi a munka. Nagy örömünkre most már mindegyik gyülekezetben rendszeresen tartanak istentiszteleteket, ezeket vagy helyben lakó lelkész végzi, vagy magyarországi ösztöndíjas teológus, legrosszabb esetben Németországban tanuló teológust kérnek fel ugyanerre. Az igazi cél azonban az, hogy mindenhol legyen helyben elérhető lelkész. A lelkigondozói munka nem könnyű a diaszpórában: egy-egy gyülekezet olykor 400 kilométeres körzetet fed le, ekkora területen látogatja a lelkész a gyülekezeti tagokat, a betegeket, egyedülállókat, azokat, akik nem tudnak eljönni az istentiszteletekre, de igénylik a lelkigondozást.”

Presbiterképzés
Ugyancsak a németországi szövetség rendezi azt az évenkénti képzést is, amelyre a diaszpórában élő magyar presbiterek kapnak meghívást. A virágvasárnap hétvégéjére eső találkozón biblia- és hitvallásismereti, valamint egyháztörténeti kurzusokat tartanak, és tisztázzák a presbiteri tisztség mibenlétét is. Sokan közülük ugyanis a szórványban kapcsolódtak be a gyülekezeti életbe először, így nem rendelkeznek egyházi ismeretekkel. A jövő évi találkozó témája az európai, míg 2017-ben a Kárpát-medencei reformáció lesz.

Menekülthullám
A Nyugat-Európai Protestáns Gyülekezetek Szövetségének idei találkozóján pódiumbeszélgetésre is sor került, a találkozó résztvevői a legnagyobb figyelmet a Németországban élő gyülekezeteket különösen érintő menekülthullám felvetette kérdéseknek szentelték. Portálunknak adott interjújában a stuttgarti evangélikus, valamint a müncheni református lelkész is mesélt a kialakult helyzetről.

Ifjak találkozója
A tanácskozáson szó esett a nyugat-európai magyar protestáns gyülekezetek fiataljainak legfőbb találkozóhelyéről, a jövő tavasszal esedékes Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciáról is. A lelki növekedést és a magyar identitástudat megerősödését szolgáló nagyheti konferenciát március 19. és 25. között rendezik a németországi Holzhausenben, ahová a hagyományokhoz híven korlátozott létszámban várják Kárpát-medencei fiatalok jelentkezését is. A szövetség tagjai hangsúlyozták: a fiatalok közti közösség építésében látják a nyugat-európai szórványban élő magyarság megmaradásának zálogát.