Szeretettel köszöntöm a Genf városában élő magyar testvéreimet! „Békesség Istentől!”, ahogy nálunk felé szokták köszönteni egymást a reformátusok.
Becsületes nevem Jónás Norbert Ferenc. Bögözben élek, a Genftől alig 1700 kilométerre levő székely községben, vagyis ahogy nálunk felé szokás mondani „ahajt”. Igen különleges dátum alatt születtem, ugyanis napra pontosan harminc esztendő telt el az első ember Holdra szállása és aközött, hogy én megszülettem. Azaz 1999. július 20-án, így tehát ezen köszöntés megírásakor már a 24. életévemet taposom.
Sokszor nehéz helyzetbe kerülök, ha valaki megkérdi, hogy mióta határoztam el magamban a nemes döntést, hogy református lelkipásztornak adjam a fejem. Pontos dátumot és időt nem tudok mondani, viszont azt bizton állíthatom, hogy a konfirmálásom alkalmával szökkent szárba bennem a gondolat, amit később a Székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium komoly tanárai és lelkipásztorai gondoztak és megerősítettek bennem. Így történt, hogy a sikeres érettségi megszerzését követően, 2018. augusztusában felvételt nyertem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református karára. A teológiára való jelentkezésnél nem éreztem azt, hogy döntésemet megbánnám, hiszen már kollégiumi éveim alatt is rendszeresen foglalkoztam a Szentírás megismerésével, annyira, hogy úgymond „sportot” is űztem belőle, ti. több vallástantárgyversenyen vagy ahogy akkor hívták vallásolimpián is részt vettem.
Hála az Úrnak nem is bántam meg ezt a döntésemet és kimondottan örültem, hogy egy olyan közegben tanulhatok, ahol „magamfajta” érdeklődésű emberekkel tanulmányozhatom együtt a tudományok legszentebbikét, a Theológiát. Ez az indulat annyira meghatározott és remélem, hogy határoz most is engem, hogy az alapképzés negyedik esztendejében kutatási témába kezdtem, aminek egyik eredménye az államvizsgám lett, mellette pedig közölhettem első tudományos cikkemet a Református Szemlében (címe: Prozeliták, avagy betérés a zsidóságba).
Az alapképzés elvégzését követően, 2022. őszén minden további nélkül beiratkoztam a teológia mesteri képzésére is, amelynek első éves hallgatója voltam az elmúlt évben. Egy mozgalmas és fölöttébb izgalmas akadémiai évet tudhatok magam mögött, ugyanis beválasztottak a teológiai diáktanács elnökségébe, mint alelnök, aminek köszönhetően nagy belátást nyertem az ifjúsági szervezésbe. Emellett részt vettem több konferencián és teológiai továbbképzésen, melyek közül számomra az egyik legemlékezetesebb alkalom az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián bemutatott kutatásom győztes értékelése. Ezen kutatás publikációja a közel jövőben fog megtörténni a Református Szemlében (címe: Az abortusz kérdése a protestáns és római katolikus etikában).
Ugyanebben az évben a gondviselésnek és Viski Béla professzorom biztatásának köszönhetően megpályáztam az Önök Bethlen Gábor ösztöndíját. Nem túlzok, ha azt mondom, legmerészebb ábrándjaim közt tudtam volna elképzelni, hogy én Genfben tanuljak, de lám itt vált számomra igazzá, hogy a teremtő Isten legkisebb csodái is meghaladják az ember legmagasabb vágyait.
Tudván azt, hogy lesz még alkalmunk ismerkedni és találkozni, így most rövidre fogva mondandómat, pár nagyon egyszerű célt szeretnék megfogalmazni, amit az Önök gyülekezete együttműködése nélkül nem lennék képes elérni: 1. Isten igéjét hirdetni és azt tanulmányozni a Genfi Magyar közösségben; 2. életre szóló kapcsolatokat és barátságokat kialakítani Önökkel; 3. a lehető legtöbbet tanulni franciául; 4. tapasztalatot szerezni egy diaszpórában élő magyar közösség szervezésében.
Amennyiben céljaim nem sértenek senkit, úgy kérem Önöket, hogy imádkozzanak azért, hogy ezekre mind áldását adja Isten, s természetesen én is áldást kérek Önökre.
A közelgő találkozás reményében, szeretettel üdvözlöm a Gyülekezet minden tagját.
Jónás Norbert Ferenc, ötödéves teológus hallgató.