2018. május 13-án sor került a már-már hagyományossá vált közös istentiszteletünkre, a német-svájci református testvéreinkkel. Azt tudni kell, hogy a Genfi Német-Svájci Református Gyülekezetnek a termeit is használjuk, és felmerült egykor az a gondolat, hogy jó lenne nemcsak ugyanabban az épületben megélni a hitünket, hanem egy közös istentisztelet keretén belül is. Ezzel a vággyal gyűltünk egybe, de nem a szokásos helyre, hanem tekintettel arra, hogy így együtt többen voltunk, a Temple Madeleine-be.

Az istentiszteletet Katharina Vollmer kolléganőmmel vezettük, és annak érdekében, hogy mindenki valamit megértsen belőle (mind a magyar ajkúak, mind a németek), három nyelven hirdettük Isten Igéjét! A magyar és a német már alapból ott volt, ezekhez még hozzáadódott a francia is, mivel itt, Genfben ez az a nyelv, amely bennünket összeköt.

Sajnos az Áldozócsütörtököt sem mi, sem a német-svájciak nem tudták megünnepelni idejében, ezért a kolléganőmmel úgy döntöttünk, hogy Jézus mennybemeneteléről kell, hogy beszéljünk. Az alapige, amelyet magyarul és németül is hallhattunk, írva található Pál apostolnak az Efézusbeli Gyülekezethez írott levele 4. részének 4-10-ig terjedő verseiben:

„Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek, Ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek. Az pedig, hogy felment, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.”

Az istentiszteleten jelen voltak a St. Gallen-i konfirmáló ifjak is, akik német nyelven, egy párbeszéddel illusztrálták Jézus mennybemenetelét. A kis előadás után a kolléganőm francia nyelven is elmagyarázta, hogy ez miről szólt.

Igehirdetés után sor került az Úrvacsoraosztásra, amelyet követett a szeretetvendégség. Az idén összegyűlt adományokat a Bossey-i Ökumenikus Intézetnek ajánlottuk fel.

Tartalmas együttlétben volt részünk, amely során úgy gondolom, hogy ismét megerősíthettük kapcsolatunkat a német ajkú testvéreinkkel.

Istennek legyen hála mindezért!

Orbán Attila
teológus-lelkipásztor